A plüssfonalat az ópiumháború után hozták be Kínába. A legkorábbi fotókon, amelyeket láttunk, a kínaiak télen vagy bőrruhákat viseltek (belül mindenféle bőrrel, kívül pedig szaténnal vagy szövettel), vagy pamutruhákat (belül és kívül is). Mindegyik vatta a szövet közepén), kövérek és kövérek, különösen a gyerekek, mint a kerek golyók. Az elsők, akik pulóvereket kötöttek, a Kínába érkező külföldiek voltak. Lassan sok gazdag és divatos nő is elkezdte megtanulni a kézi kötést. A 20. század elejére a tengerparti településeken, mint például Sanghaj és Tiencsin, a pulóverkötés bevett gyakorlattá vált. Egyfajta divat.
Egy gombolyag gyapjú, két bambusz tűvel, tétlenül áll a nappali ablaka alatt, a nap a hímzett fehér paravánon keresztül süt a nő vállára, a kényelem és a csend leírhatatlan. Sanghajban sok gyapjúfonalra szakosodott üzletben mesterek ülnek az asztalon, akik kötéstechnikát tanítanak a gyapjúfonalat vásárló nőknek. Lassan a kézzel kötött pulóverek is megélhetési forrássá váltak sok nő számára. A "jó munka a munkahelyen" fokozatosan felváltotta a "jó hímzés" kifejezést, és a hölgy találékonyságának elismerésévé vált. A régi sanghaji hónapkártyákon mindig látható egy dauerolt hajú szépség, aki színes cheongsamot és kézzel kötött fehér, üreges mintás pulóvert visel. A kézzel kötött pulóverek népszerűsége a gyapjúipart gyorsan fejlesztette. Még a háborús években is sok nemzeti iparág kénytelen volt leállítani a termelést, és a gyapjúgyártó ipar alig tudta fenntartani magát.
Közzététel ideje: 2022. július 19.
